Az emberek, akik „allergiások" másokra

Maura úgy gondolja, az óvszerek mentették meg az életét.

A 43 éves nő Ohióban él az Egyesült Államokban, és azt mondja, hogy az egészségügyi problémája a húszas éveiben kezdődött, és csak lassan alakult ki. „Észrevettem, hogy a nemi szervem égett az [óvszer nélküli] szex után" –mesélte. Maura (akinek megváltoztattuk a nevét a magánélet védelme érdekében) nem találta megfelelőnek a helyzetet, hogy ezt megemlítse a partnerének.

Inkább megvárta, míg a férfi távozik, és alaposan megmosdott. Megpróbálta lecserélni az általa használt testápoló termékeket is, a szappantól a síkosítóig, de a probléma csak súlyosbodott, duzzanatok és bőrpír jelent meg a testén.

Ez csak akkor történt így, amikor ondóval került kapcsolatba.

Végül szakított a férfival, és egy olyannal kezdett járni, aki elkötelezett híve volt az óvszerhasználatnak. „Egészen addig nem volt semmi probléma, amikor egy éjszaka, szex után az ágyban feküdtünk, és hirtelen elkezdett bedagadni a nyelvem" – idézte fel Maura.

„A párom látta, mi történik, és felkiáltott: 'Megfulladsz!' – majd megragadta az inhalátoromat. Sikerült a szám sarkába préselnie, és elkezdte sebesen nyomkodni. Szerencsére még épp elég levegőt kaptam ahhoz, hogy a gyógyszer bejuthasson a tüdőmbe."

Maura, akinek asztmája és többféle allergiája is van, úgy gondolja, az óvszer kilyukadhatott. Az eset óra a pár még óvatosabban bánik az óvszerekkel.

Maura hozzátette, amíg ez nem történt meg vele, nem is tudta, hogy egyáltalán lehetséges az ondóra allergiásnak lenni.

Bár rendkívül ritka, de vannak emberek, akik súlyos immunreakciókat tapasztalnak más emberek testével érintkezve. Ezek a gyakran félreértett állapotok nemcsak az egészséget, hanem a munkát, a kapcsolatokat és általában az életvitelt is befolyásolhatják. De hogy pontosan hogyan zajlanak ezek a reakciók, és mi okozza őket, az nagyrészt rejtély. Vajon valódi allergiákról van szó, vagy valami másról?

Ahogy a tudósok kezdenek egyre több jelre bukkanni, ezek a furcsa válaszreakciók új betekintést engednek testünk kémiai felépítésébe és az emberi immunrendszer furcsaságaiba.

Rejtélyes reakciók: miért vált ki egyesekből a testünk tüneteket?

Gyakran az érzékenység más emberek testére azokra a külső anyagokra vezethető vissza, amelyek az adott testben jelen vannak. A bőrön például szintetikus illatanyagok lehetnek, dezodorokból és arcszeszekből.

Több mint 150 illatanyag kapcsolható a kontaktallergiához.

A kiváltó ok nem mindig egyértelmű. Egy amerikai nőnél, aki a hízósejt-aktivációs szindróma súlyos formájában szenved – amelyben a fertőzések ellen küzdő sejtek működése felborul –, bénító allergiás reakciókat váltott ki a férje illata.

Sabine Altrichter, az ausztriai Kepler Egyetemi Kórház orvosa szerint bár az összefüggés nem bizonyított, néhány hízósejt-rendellenességgel élő beteg úgy gyanítja, hogy érzékenyek más emberek természetes testszagára vagy a bőrük által kibocsátott vegyi anyagokra.

A bőr számos vegyületet bocsát ki, amelyek hozzájárulnak a testszaghoz. Ezek a bőrgázok olyan vegyi anyagokat is tartalmazhatnak, mint a toluol, amely a nyersolajban található, és festékek, műanyagok gyártásához használják.

Az emberek szándékosan is belélegezhetik a toluolt, például ragasztó szívásakor, vagy akaratlanul, például munkahelyi expozíció révén. A toluol a dohányfüstben is megtalálható vegyi anyagok egyike.

Ha van egy embercsoport, amely talán fényt deríthet ezekre a reakciókra, akkor ők azok, akik a rejtélyes „People Allergic To Me (PATM", azaz az „Emberek allergiások rám") nevű állapotban szenvednek. Ez egy szokatlan jelenség, amelyben mások gyakran allergiaszerű tüneteket – például köhögést és fulladást – tapasztalnak az érintett személy közelében.

2023-ban Yoshika Sekine, a japán Tokai Egyetem kémiaprofesszora és kollégái megvizsgálták az allergiás reakciót kiváltó emberek által kibocsátott bőrgázokat. A 75 vizsgált bőrgáz közül a toluol különösen gyakran volt jelen.

A csoportba tartozó emberek átlagosan 39-szer több ilyen vegyületet bocsátottak ki, mint azok, akiknél nem áll fenn ez az állapot.

„A toluolt a levegőn keresztül lélegezzük be. Mint káros vegyület, általában a máj bontja le, és a vizelettel ürül ki" – magyarázza Sekine. „Ugyannakor az allergiás reakciót kiváltó betegek kevésbé képesek a toluol lebontására, amely ezáltal annak felhalmozódásához vezet a véráramban, és így a bőrön keresztül távozik" – fejtette ki.

Sekine megjegyezte, hogy a PATM fogalma még nem ismert el széles körben, és nincsenek diagnosztikai kritériumai sem.

Eközben az izzadságallergia általában a saját verejtékre való érzékenységet jelenti, nem pedig másokéra.

A haj vonatkozásában a tapasztalat szerint az allergiák ritka eseteiben a reakciót nem maga a hajban lévő allergén okozza, hanem olyan külső anyagok mint például a formaldehid-származékok a keratinos hajkezelésekben, vagy macskafehérje, amely a macskatulajdonosok hajába kerülhet.

Allergiás reakciók a testnedvekre - mit tudunk?

A testnedvekben található specifikus allergének is kiválthatnak allergiás reakciókat.

Egy brit nő például, aki allergiás volt a brazil dióra, csalánkiütést és légszomjat tapasztalt, miután szexuális kapcsolatba került egy férfival, aki néhány órával korábban vegyes dióféléket evett. Ez annak ellenére történt így, hogy a férfi az aktus előtt fogat mosott, megtisztította a körmeit és a bőrét is.

A diófélék csókolózás közben is okoztak allergiás reakciókat súlyos allergiában szenvedőknél.

Noha a diófélék a leggyakrabban negfigyelt allergének, amelyek problémát okoznak csókolózás közben, a nyál is kiválthat allergiás reakciókat gyümölcsök, zöldségek, a tenger gyümölcsei vagy tej fogyasztása után.

Az antibiotikumokra allergiás nők negatívan reagáltak hüvelyi és (esetleg) orális szex után miután olyan partnereik voltak, akik szedték ezeket a gyógyszereket.

De az ilyen külső allergének mellett bizonyos testnedvekben lévő fehérjék önmagukban is kiválthatnak reakciót. Az egyik ilyen - amellyel néhány klinikus már találkozott, bár még mindig nagy hiányosságok vannak a tudatosításában - az ondó.

A spermaallergia, vagyis az „ondóplazma túlérzékenység" olyan tüneteket okozhat, amelyek az enyhe, viszkető bőrkiütéstől (csalánkiütés) a potenciálisan életveszélyes anafilaxiás reakcióig terjedhetnek, miután a szervezet érintkezik ezzel a testnedvvel.

Egy 2024-es tanulmány szerint ezeket főként a húszas és harmincas éveikben járó embereknél dokumentálták, bár összesen eddig kevesebb mint 100 ismert esetet jegyeztek fel. A leggyakrabban ehhez az érzékenységhez kapcsolt allergén egy prosztata-specifikus antigén – egy olyan anyag, amely immunválaszt válthat ki –, amely az ondóplazmában található.

Ez az a folyadék, amely a spermiumokon kívül az ondó nagy részét alkotja, és az allergia nem magára a spermára, hanem egy benne lévő fehérjére irányul.

Nem teljesen világos, mi történik pontosan azok szervezetében, akik ondóplazma túlérzékenységben szenvednek - magyarázta Jonathan Bernstein, az amerikai Cincinnati Egyetem orvostudományi karának klinikai orvostan professzora, aki allergiára és immunológiára szakosodott.

Bernstein elmondása szerint nincsenek megfelelő állatkísérleti modellek a seminális plazma túlérzékenység vizsgálatára, és az emberi esetek száma sem elegendő nagyszabású kutatásokhoz.

Az ondóallergia lehet helyi vagy szisztémás (az egész testet érintő). Ha a tünetek helyiek, és csak az érintkezés környékén jelentkeznek, akkor általában a hüvely környékén fordulnak elő. Azonban előfordult már egy spanyol esettanulmány szerint, hogy egy nő, aki korábban sosem tapasztalt allergiás reakciót hüvelyi szex után, eszméletét vesztette és anafilaxiás tüneteket mutatott anális szexet követően. Nála ondófolyadékkal szembeni túlérzékenységet diagnosztizálták. Egy amerikai nő pedig nem szexuális helyzetben tapasztalt duzzanatot és kiütést, amikor a bőre ondóval került kapcsolatba.

A helyi tünetek közé tartozhat az intenzív fájdalom és az égő érzés közvetlenül az aktus után. „Azt mondják, olyan, mintha sav lenne" – fejtette ki Bernstein. Egyik páciense úgy írta le, mintha „ezer tűt szúrnának a hüvelyébe".

Bernstein megjegyezte, hogy az allergiás személy érzékeny lehet több partner ondójára is – vagy akár csak egyére.

A diagnózis általában bőrpróba segítségével történik, friss ondóminta felhasználásával a szexuális partnertől. Bernstein a praxisában gyakran találkozik olyan nőkkel, akik monogám kapcsolatban élnek férfiakkal, és gyakran épp gyermeket szeretnének.

Néhányan hosszú utat tesznek meg, hogy konzultáljanak vele, mivel kevés szakértő foglalkozik ondóallergiával. Sok pácienst nem vesznek komolyan vagy erős szteroidkezelésnek vetnek alá, mert az orvosok nem tudják, mit kezdjenek velük – fűzte hozzá Bernstein.

Ugyanakkor a professzor szerint a praxisában szinte minden ondóallergiás páciensnek tudnak segíteni.

Jelentős hiány van viszont az ondóallergiával kapcsolatos adatokban olyan férfiak esetében, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot. Bernstein szerint ő még sosem találkozott ilyen esettel, bár nem világos számára, miért.

Felvetette, hogy a tünetek talán a hüvely sajátos körülményeihez kapcsolódhatnak, bár ez nem magyarázza azt az esetet, amikor a reakció egy férfi és egy nő közötti anális szex után jelentkezett.

Létezik megoldás?

Bernstein egyik korábbi kezelési kísérlete során a páciens érzékenységének csökkentésére a partner ondójából készült injekciós kúrákat alkalmazott, amelyeket a bőrbe vagy a bőr alá adtak be.

Ez hasonló ahhoz a terápiához, amelyet a posztorgazmikus betegség szindróma kezelésére használnak, ami egy ritka és gyakran legyengítő állapot, amikor a férfiak saját ejakulátumukra érzékenyek.

A kezelés azonban költségekkel jár: „A pácienseknek fizetniük kellett, mivel a minták előkészítése sok laboratóriumi munkát igényelt" – mutatott rá Bernstein.

Bernstein és kollégái arra jutottak, hogy egy egyszeri, körülbelül kétórás eljárás során helyileg alkalmazva a kezelés ugyanolyan biztonságos és hatékony lehet. Először is elválasztották a spermiumokat az ondófolyadéktól, majd az ondófolyadékot egy az egymillióhoz vagy egy a tízmillióhoz arányban hígították, attól függően, mennyire voltak súlyosak a páciens reakciói.

Ezután 15 perces időközönként a folyadékot a páciens hüvelyébe juttatták. Fokozatosan erősebb koncentrációkat alkalmaztak, hogy a páciens minél nagyobb toleranciát alakíthasson ki. A procedúra során folyamatosan figyelték a pácienst. Ennek eredményeként „ritkán tapasztalnak szisztémás reakciókat, és képesek óvszer nélküli szexuális együttlétre az adott partnerrel" – összegezte Bernstein.

Általánosságban elmondható, hogy az ondóplazma túlérzékenység egy gyakran félreértett és félrediagnosztizált állapot. Ugyanakkor még kevesebb információ áll rendelkezésre bizonyos más testnedvekről, amelyek szexuális úton adódnak át.

Szinte semmilyen publikált kutatás nem áll rendelkezésre a méhnyak- és hüvelyváladék esetleges allergiájáról – ez egy olyan folyadék, amelyet a méhnyak és a hüvely sejtjei választanak ki, és segít a terület nedvesítésében, valamint bizonyos védelmet nyújt a kórokozókkal szemben. Marek Jankowski azonban úgy véli, hogy legalább egy ilyen esettel találkozott már.

Jankowski, a lengyelországi Nicolaus Copernicus Egyetem bőrgyógyászati és venerológiai adjunktusa szerint egy páciens fordult hozzá, miután számos más orvost is felkeresett és arról számolt be, hogy körülbelül 30 perccel a hüvelyi közösülés után a nemi szerve pirossá vált és elkezdett viszketni. Még az arca is viszketett orális szex után.

A páciens allergiára gyanakodott, de az orvosok kinevették vagy elutasították az ötletet, állította Jankowski.

Az adjunktus azonban nyitott volt, és utánanézett más eseteknek is, amelyek során a nők által szexuális tevékenység során kiválasztott váladékra való allergia merült fel.

„Végül a páciens jól reagált az antihisztaminokra" – szögezte le az orvos. Az eset arra ösztönözte Jankowskit és kollégáit, hogy végezzenek egy tanulmányt, amelyet 2017-ben publikáltak.

A kutatók más bőrgyógyászokat és potenciálisan érintett személyeket kérdeztek meg. A válaszadó bőrgyógyászok egyötöde számolt be ilyen esetekről, bár sok orvos továbbra is szkeptikus maradt az állapot létezésével kapcsolatban.

A kutatás szerint az érintettek pirosságot, viszketést, égő érzést, duzzanatot és csalánkiütést jelentettek az érintkezés után. A beszámolók alapján Jankowski és kollégái úgy becsülték, hogy a cervikovaginális folyadék által kiváltott allergia ugyanolyan gyakori lehet, mint az ondóallergia, amelyről úgy gondolják, hogy csak az Egyesült Államokban több tízezer embert érint.

Ugyanakkor „a cervikovaginális folyadék allergiájára vonatkozó jelenlegi bizonyítékok csak közvetettek, és további kutatásra lenne szükség" – magyarázta Jankowski.

Az ondóallergiával ellentétben a méhnyak-hüvelyi folyadékra való allergia esetén az óvszer valószínűleg nem enyhítené a tüneteket, mivel nem védi meg az ágyékot és a herezacskót.

Jankowski és szerzőtársai ugyanakkor úgy találták, hogy az antihisztaminok és az ismételt expozíció úgy tűnt segítenek. „Mivel az azonosított esetek többsége fiatal felnőtteknél fordult elő a párkapcsolat korai szakaszában, a szenvedély lángja láthatóan erősebb volt a kellemetlenségnél, és az allergénnel való többszöri érintkezés deszenzibilizációhoz vezetett" – jegyezte meg Jankowski. Ez eltér az ondóplazma túlérzékenységtől, amelyről nem ismert, hogy magától megszűnne.

Azok számára, akik allergiásak partnerük valamely aspektusára, a következmények súlyosak lehetnek.

Maura úgy véli, hogy az ondóérzékenysége szerepet játszott abban, hogy ő és partnere úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket, mivel úgy gondolta, túl költséges lenne olyan megoldást találni, amely lehetővé tenné számára az ondóval való érintkezés elkerülését.

Az érzelmi hatások is összetettek lehetnek, mind az érintettek, mind partnereik számára.

Bár Maura kapcsolata biztonságos, és partnere szívesen használ óvszert, „ő azért elmondta nekem, hogy sértőnek találta azt a gondolatot, hogy allergiás vagyok az ondójára" – mesélte a nő. „Nem engem hibáztat ezért, csak a sorsot."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland