Grönlandi családok: elvették a babáinkat egy „elfogult" szülői képességteszt után – most harcolunk, hogy visszakapjuk őket

Amikor 2024 novemberében megszületett Keira kislánya, két órát tölthetett vele, mielőtt a babát állami gondozásba vették volna.

„Amint kijött, elkezdtem számolni a perceket" – emlékezett vissza a 39 éves Keira.

„Folyton az órát néztem, hogy lássam, mennyi időnk maradt."

Amikor eljött a pillanat, hogy Zammit kivegyék a karjaiból, Keira felidézte, hogy kontrollálatlanul zokogott, és azt suttogta a kisbabájának, hogy „sajnálom".

„Úgy éreztem, a lelkem egy része meghalt."

Keira egyike azon grönlandi családoknak, akik a dán szárazföldön élnek, és azért küzdenek, hogy visszakapják gyerekeiket, miután a gyermekvédelmi szolgálatok elvették őket.

2026 májusában a dán Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy jogellenes volt Zammi elvétele.

A Keira ügyében illetékes helyi hatóság azt mondta nekünk, hogy „tudomásul vette az ítéletet". Ugyanakkor hozzátették, hogy „mivel 2025-ben szigorították a szabályokat", az ügyek felülvizsgálata „az új szabályozással összhangban történt".

Keira ügyvédje, Gert Dyrn szerint a döntés segíthet más családoknak is.

A szülők felhasználhatják arra, hogy nyomást gyakoroljanak a bíróságokra, hogy megszüntessék a gyerekek elvételét, és a szülők visszakaphassák őket.

Az ilyen esetekben a csecsemőket és a gyerekeket szülői alkalmassági tesztek után vették el.

A Dániában FKU néven ismert teszteket arra használták, hogy megállapítsák, hogy a gyerek szülei alkalmasak-e a szülőségre.

A dán kormány több évtizedes bírálat után, 2025 májusában tiltotta meg, hogy grönlandi családok esetében alkalmazzák ezeket a teszteket.

A dán családoknál azonban továbbra is használják őket.

A rendszerint hónapokig tartó értékeléseket olyan összetett jóléti ügyekben alkalmazzák, ahol a hatóságok úgy vélik, hogy a gyerekeket elhanyagolás vagy bántalmazás veszélye fenyegeti.

Ezek közé tartoznak a szülőkkel és a gyerekekkel készített beszélgetések, különböző kognitív feladatok, például egy számsor visszafelé történő felidézése, általános ismeretekkel kapcsolatos kvíz, valamint személyiség- és érzelmi tesztek.

Támogatói szerint a tesztek objektívebb értékelési módszert kínálnak, mint a szociális munkások és más szakértők esetlegesen elbeszélésen alapuló és szubjektív bizonyítékai.

A kritikusok szerint azonban ezek a tesztek nem tudják érdemben megjósolni, hogy valaki jó szülő lesz-e.

Az ellenzők régóta azzal érvelnek, hogy a dán kulturális normák alapján alakították ki őket.

Arra is rámutattak, hogy a legtöbb grönlandit anyanyelve, a kalaallisut helyett dánul kezelik.

Ez pedig elmondásuk szerint félreértésekhez vezethet.

A grönlandiak dán állampolgárok, ami lehetővé teszi számukra, hogy a kontinensen éljenek és dolgozzanak.

Több ezer grönlandi él Dániában, többek között a munkalehetőségek, az oktatás és az egészségügyi ellátás miatt.

A Dániában élő grönlandi szülők esetében 5,6-szor nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyermeküket gondozásba veszik, mint a dán szülőknél – derült ki egy kormány által finanszírozott kutatóintézet, a Dán Társadalomkutatási Központ adataiból.

2025 májusában a kormány azt mondta, hogy remélhetőleg felülvizsgálják azt a mintegy 300 esetet – köztük az FKU-tesztekkel kapcsolatosakat is – ahol grönlandi gyerekeket erővel távolítottak el családjuktól.

A BBC azonban öt hónappal később azt derítette ki, hogy a kormány mindössze 10 olyan esetet vizsgált felül, ahol szülői teszteket alkalmaztak, és ennek eredményeképpen nem adtak vissza egyetlen grönlandi gyereket sem.

Az ENSZ is közbelépett. Figyelmeztették Dániát arra, hogy az inuit grönlandi nőkkel szembeni bánásmód diszkriminációnak minősülhet.

Keira 2024-es, a terhessége alatt elvégzett értékelése arra a következtetésre jutott, hogy nem rendelkezik „elegendő szülői kompetenciával az újszülött önálló gondozásához".

Keira azt mondta, hogy a kérdések között szerepelt az is, hogy „Ki az a Teréz anya?" és „Mennyi időbe telik, amíg a napsugarak elérik a Földet?".

A teszteket védő pszichológusok azzal érvelnek, hogy az ilyen kérdések célja a szülők általános ismereteinek felmérése, és hogy mennyire értenek meg olyan fogalmakat, amelyekkel a társadalomban találkozhatnak.

Keira hozzátette, hogy „egy babával kellett játszanom, és azért kritizáltak, mert nem vettem fel eléggé a szemkontaktust".

Azt állította, hogy amikor megkérdezte, miért vizsgálják ilyen módon, a pszichológus azt mondta neki: „Hogy lássuk, elég civilizált-e, tud-e emberi lényként viselkedni".

A Keira ügyében eljáró helyi hatóság közölte, hogy nem nyilatkozhat az egyes családokról, hozzátéve, hogy a gyermek gondozásba vételéről akkor döntenek, ha komoly aggodalomra ad okot a „gyermek egészsége, fejlődése és jóléte".

2014-ben Keira másik két gyerekét (kilencéves és nyolc hónapos korukban) vették gondozásba, miután egy akkori FKU-vizsgálat azt állapította meg, hogy a nő szülői képességei nem fejlődtek elég gyorsan ahhoz, hogy megfeleljenek a gyerekek igényeinek.

Legidősebb gyermeke, Zoe, aki most 21 éves, 18 éves korában hazaköltözött, jelenleg saját lakásban él, és rendszeresen találkozik az édesanyjával.

A legfelsőbb bíróság döntése után Keira azt reméli, hogy hamarosan véglegesen újra együtt lehet Zammival.

Közben Keira hetente egyszer egy órára láthatja Zammit, aki nevelőszülőknél van.

Minden látogatásakor virágot visz magával és néha grönlandi ételeket, például csirkeszívlevest.

„Csak azért, hogy vele lehessen a kultúrájának egy kis része" – magyarázta.

Még mindig van egy kiságy az ágya mellett és egy másik a nappaliban, a falakon bekeretezett fotók láthatók Zammiról, valamint babaruhák és pelenkák.

„Nem hagyom abba a harcot a gyermekeimért.

Ha én nem fejezem be ezt a harcot, a jövőben a gyerekeimnek kell majd megvívniuk."

„A legszörnyűbb szívfájdalmat éreztem"

De nem minden olyan grönlandi szülő ügyét vizsgálják felül, akinek a gyerekét az FKU elvégzése után vették gondozásba.

Johanne és Ulrik fiát 2020-ban örökbe fogadták, a dán kormány pedig azt közölte, hogy nem vizsgálja felül azokat az eseteket, amikor a gyerekeket örökbe fogadták.

A 43 éves Johanne-t 2019-ben, a terhessége alatt tesztelték.

Zammihoz hasonlóan az ő fiát is azonnal el kellett volna venni születése után.

De mivel a kisfiú koraszülöttként jött világra karácsony másnapján, és a szociális munkások szabadságon voltak, ő és férje, Ulrik 17 napig maguknál tarthatták.

„Apaként ez volt életem legboldogabb időszaka" – idézte fel az 57 éves Ulrik.

„A fiammal lenni, a kezemben tartani, pelenkát cserélni, gondoskodni arról, hogy Johanne este lefekvés előtt tejet pumpáljon".

Aztán egy nap két szociális munkás és két rendőr érkezett Johanne és Ulrik otthonába, hogy elvigyék a fiukat.

A házaspár felidézte, hogy könyörögtek nekik azért, hogy ne vigyék el tőlük.

Johanne megkérdezte, hogy szoptathatja-e még egyszer utoljára.

„Ahogy öltöztettem a fiamat, hogy átadjam a nevelőszüleinek, akik már úton voltak... a legszörnyűbb szívfájdalmat éreztem" – emlékezett vissza Ulrik.

Johanne-t azután vizsgálták meg, hogy 2010-ben egy másik kapcsolatából származó, öt- és hatéves gyerekét az FKU-tesztek után gondozásba vettek.

A 2019-es értékelés szerint „nárcisztikus" és „értelmi fogyatékos" – ez a kategorizálás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kidolgozott, akkoriban használatos megnevezéseken alapult.

Mindkét leírást visszautasítja.

Elméletileg az FKU teszten nem lehet megfelelni vagy nem megfelelni, és a helyi hatóságok a többi tényező közül csupán az egyikként veszik figyelembe az eredményt, amikor arról döntenek, hogy egy gyereket gondozásba adjanak-e.

Isak Nellemann pszichológus, aki korábban a teszteket végezte, azt mondta, hogy a gyakorlatban azonban ezek „nagyon fontosak, körülbelül a legfontosabbak, mert ha a tesztek rosszul sikerülnek, akkor [a szülők az esetek] 90%-ában elveszítik a gyerekeiket".

Nelleman azzal érvelt, hogy a teszteknek nincs tudományos érvényességük, és inkább személyiségjegyek tanulmányozására, mintsem a szülői képességek előrejelzésére fejlesztették ki őket.

Turi Frederiksen vezető pszichológus, akinek a csoportja jelenleg a teszteket végzi, azonban védelmébe vette azokat, mondván, hogy bár nem tökéletesek, „értékes, átfogó pszichológiai eszközök".

Azt is mondta, hogy nem hiszi, hogy elfogultak lennének a grönlandiakkal szemben.

Amikor 2019-ben megkérdezték Johanne-t, hogy mit látott egy Rorschach-teszt során (ez egy pszichológiai teszt, amelynek során megkérdezik az embereket, hogy mit látnak, amikor tintafoltos képeket néznek), azt mondta, hogy egy nőt lát, aki fókát belez ki, ami a grönlandi vadászkultúrában ismerős látvány.

Johanne azt állítja, hogy a válasz hallatán a pszichológus „barbárnak" nevezte őt.

A pár 2019-es értékelésében érintett helyi önkormányzat nem reagált közvetlenül Johanne állítására.

Azt közölték, hogy az értékelés „jelentős aggodalmat mutatott a szülők általános nevelési képességeivel kapcsolatban", valamint „aggályokat a szülők életmódjával és mindennapi működési szintjével kapcsolatban".

„Sosem láthattam az első lépéseit"

Miután Johanne és Ulrik fiát állami gondozásba vették, rövid, heti látogatásokon láthatták egészen addig, amíg 2020-ban örökbe nem fogadták.

Azóta egyszer sem látták őt.

„Sosem láthattam az első lépéseit, az első szavát, az első fogát, az első iskolai napját" – mondta Johanne.

Néhány nappal a születése után megkeresztelték, így létrehoztak egy hivatalos dokumentumot, amely tartalmazza a nevüket és a címüket.

„Nyomot akartunk hagyni [hivatalos] papíron, hogy egyszer visszatalálhasson hozzánk" – magyarázta Johanne.

Ügyvédjük, Jeanette Gjørret azt reméli, hogy az ügyet az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viheti.

Sophie Hæstorp Andersen dán szociális ügyekért felelős miniszter a BBC-nek azt mondta, hogy a kormány nem fogja újranyitni az örökbefogadási ügyeket, mert minden gyerek már egy „szerető és gondoskodó családban" él.

„Amikor a felülvizsgálat előrehaladásáról kérdezték, azt mondta: „Lassan halad, de elkezdtük."

Hozzátette, hogy a gyermekek kiemeléséről és örökbeadásáról szóló döntések egy „nagyon alapos folyamat" részei, amelyben azt vizsgálják, hogy a család képes-e gondoskodni a gyermekéről nemcsak egy-két évig, hanem hosszú távon.

Ezt erősíti meg Tordis Jacobsen, az Észak-Dániában, Aalborg Kommune-ban dolgozó szociális munkás csoportvezető, aki szerint Dániában soha nem veszik félvállról egy gyermek kiemelését.

Elmondása szerint a gyermekvédelmi aggályokat gyakran először az iskolák vagy a kórházak jelzik, és rámutatott, hogy azokban az esetekben, amikor egy gyermeket véglegesen örökbe fogadnak, a döntést bíró hagyja jóvá.

Pilinguaq esete egy ritka példa arra, hogy egy grönlandi anya újra együtt lehet a gyerekével.

Kislányával, akit egyéves korában állami gondozásba helyeztek, néhány hónappal ezelőtt találkozhatott újra. A kislány most hatéves.

Pilinguaq, aki 39 éves, elmondta, hogy a váratlan hír egy telefonhívással érkezett a szociális szolgálattól.

„Egyszerre kezdtem sírni és nevetni. Nem tudtam elhinni. Csak arra gondoltam: 'Istenem, hazajön.'"

Pilinguaq három gyermekét 2021-ben helyezték állami gondozásba. A másik kettő akkor hat- és kilencéves volt.

Azt mondta, hogy beleegyezett, hogy az önkormányzat ideiglenesen gondozásba vegye a gyermekeit, amíg új otthont talál számukra.

Pilinguaq azt hitte, hogy hamarosan visszakapja őket, ehelyett azonban szülői alkalmassági vizsgálaton kellett átesnie.

A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy rendszeresen „diszfunkcionális párkapcsolatokba" lép, és alkalmatlan a gyermeknevelésre.

„Egy óra alatt elvihetik"

Néhány hónappal azután, hogy hatéves kislánya hazatért hozzá, Pilinguaqot értesítette az önkormányzat, hogy két nagyobb gyermeke is visszakerül hozzá decemberben.

A döntést, hogy a gyerekek visszatérhetnek Pilinguaq gondozásába, az önkormányzat hozta meg, nem pedig a kormány felülvizsgálata ajánlotta.

Az önkormányzat nem kívánt nyilatkozni az ügyéről.

A több mint négy év külön töltött idő megnehezítette Pilinguaq számára a kislányával való kapcsolatának újrafelépítését.

„Ha bemegyek a fürdőszobába és becsukom az ajtót, pánikrohamot kap, és azt mondja: 'Anya, nem találtalak'" – mesélte Pilinguaq.

Azt is elmondta, hogy retteg attól, hogy újra elveszíti a lányát.

„Egy óra alatt elvihetik. Újra megtehetik."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Pálfi Rita